hosszú volt és fárasztó. (ezzel ellentétben én most nem szeretnék hosszú irományt, nem is nagyon volt miről írni - meglátjuk sikerül-e betartani). egyre sűrűbben jönnek össze a dolgok úgy, hogy elejétől a végéig tudjam élvezni egy-egy verseny minden percét. bár ha őszinte szeretnék lenni, sajnos lemaradtam legelejéről és kimaradt életemből a legvége is :( a szállást már nagyon korán lefoglaltam, a biztonság kedvéért 2 helyen is, mindenre felkészülve. ismét kedvesemmel terveztem a hétvégi programokat, de tanulmányi tevékenysége miatt utolsó előtti napokban lemondta a részvételt (aminek meg is lett az eredménye, szép kis ötös, gratulálok <3). péntek reggel duenbácsi mellett ismét nekivágtunk az ismerős autópályának (köszönöm a fuvart!), hamar meg is érkeztünk a kitűzött célhoz, majd akkreditáltunk. nemsokra rá már össze is terelődött a társaság, ígyhát levonultunk a gépátvétel helyszínére.

ekkor kezdődött a hétvége egyik legunalmasabb napja... nem volt olyan nagy a forgalom, mint tavaly, a versenyzők össze-vissza, szétszórva estek be, rengeteg volt a szabadidő, amit azzal töltöttünk, hogy egymást fotózgattuk (mi mást is csinálhatott volna egy rakás szerencsétlen fényképezőgépeikkel a kezükben?) :)

mégis sikerült nagy nehezen túlélni a délelőttöt, akadtak jó fotótémák, most sokkal nyugodtabb körülmények között lehetett beszélgetni, esetleg riportokat készíteni a versenyzőkkel. nekem is sikerült néhány dolgot elintéznem, úgyhogy alig vártam a prológot, de előtte még a szállást kellett elfoglalni.

4-re beszéltük meg a találkozót, így volt jó 2 óránk szabadon. áfrag elvitt minket (köszi!) az egyik nemíromlenevét üzletközpont parkolójába, ahol mindenki a 3körös salakviadalra készítette fel a harciparipáját.

megbeszélt időben megérkeztünk a lefoglalt hajlékba, és egész kellemes hely volt (kábeltévé, hatalmas-kényelmes ágyak, mikrohullámúsütő, hűtő), egyedül a fürdőszoba okozott pici csalódást, azt sem ártott volna kicsit renoválni, és a víznyomás a csőben számomra kevésnek bizonyult... ennek ellenére a célnak megfelelt, jókat tudtam aludni (csak keveset).

prológra bejutni nem volt nehéz, itt sem tolongott a pénztárak előtt az a hatalmas tömeg, mint tavaly, így az emberfia bárhol kényelmesen helyet foglalhatott (aki kint is volt a pályán, az is leginkább a felső részeken álldogált). még éppen időben érkeztünk, még be tudtam osonni (gbartha és edelenyberes csak a következő körben) a "füves" részre. megjöttek első járművek - ismét volt salakmotor, quad, locsolóautó, traktor és persze rallyautók. mázlimra első körben még nem volt fellocsolva a pálya és az az iszonyat mennyiségű por kifelé ment a nézőtérre, majd locsolás előtt kimentem a külső - tavaly kiválasztott helyemre, onnan folytattam a fotózást (pormentesen). az autók csak köröztek, köröztek, nagyon újdonságot nem mutattak (nemrég miskolcon is volt hasonló élményben részem), viszont most turánfrici fülön, spici pedig szájon vágott egy nagyobb adag salakkal. ezt a részét szívesen kihagytam volna. és szerintem fankadeli is kihagyta volna az ismételt lebőgést. szerencsételen srácot meghívták második ózdi fellépésére a fűre, de a közönség (már aki ott volt) nem díjazta a próbálkozását, és sokak örömére a művész hamar elhagyta a színteret. (vajon ha jövőre is lesz ózdon prológ, harmadjára is megpróbálkozik legalább 1 számot előadni?).

este 9-kor vége lett a sóműsornak, mindenki mehetett, amerre látott. legtöbbeknek a távoli teszkó fényei adtak támpontot, merre is az arra? ásával kiegészülve mi is a nagycsarnok felé vettük az irányt, vásárolni kellett a holnapi napra. zsemlét már nem sikerült szerezni, mert már csak néhány kopogós gömbtégla volt a kihelyezett tárolóban, így a legszükségesebb dolgokat vettük csak meg. folyadék (ásványvíz, kóla, kinek mi), virsli vacsorára, hozzá maradék kenyér... szálláson további program tömeges képáttöltés, vacsora, fürdés, és horkszinfónia.

szombat hajnalban arra ébredtem, hogy meghozták a negyedik fő részére a matracot, ügyesen felkapcsoltam a villanyt, többiek anyáztak, villanyt leoltottam, és mikor a konyhába kimentem, a tulajjal már nem is találkoztam, csak az pótágyat találtam a falnak támasztva. percekkel később ismét ébresztőt fújtam, szerettem volna kényelmesen, nem száguldozva-sietve megérkezni a tervezett úticélhoz, peklora. mindenki összecsomagolt, ki gyorsabban, ki lassabban, és már útnak indultunk volna, mikor éreztem, hogy természetanya hív. elnézést kérek a többiektől, a nagyjából 20 perces késést, írják fel nekem nyugodtan. és innentől kezdve folyamatosan hányingerem, gyomorpanaszaim voltak, mikor a kocsiban ültem. tanulság: sose igyál meg utazás előtt (főleg kora reggel) fél liter kakaót! :P az úton folyamatosan markoltam a majrévasat, volt mikor őszintén szólva féltem az autóban. főleg akkor sokkoltam be, mikor egy hidas kanyarban (ami ráadásul még dobós is volt), szépen csúsztunk az úton és belső íven az árokban megláttunk egy ripityomra tört autót (amit a helyi színes fémkereskedők már kipucoltak). tehát épségben megérkeztünk a peklo gyorsasági szakaszra, éppen lekésve a pályazárást, így már a fenti parkolóba esély se volt felmenni, hiába média-média, a fűrésztelepen pedig 2 eurot, azaz 300(!)ft-ot akartak elkérni a parkolásért, de 20 méterrel hátrébb ingyen volt egy hatalmas parkolóterület. a gyorsasági szerencsére nem volt messze, és még így is nagy távolságot tudtunk bejárni.

a helyválasztásom nem volt a legtökéletesebb (először meg is lepődtem, hogy minden kanyarban médiás áll, később rájöttem, hogy a biztonságis emberkéknek odakint narancsszínű a mellényük), de ádám csinálta a legfrankóbb megoldást, beállt a visszafordító belső ívére (és hatalmas felvételeket csinált), míg én picit fentebbről próbálkoztam. annyira vágytam a kanyargós, erdős, szűk versenypályára, hogy most megkaptam és nem tudtam mit kezdjek vele... nagyon szomorú voltam, hogy semmi kiemelkedőt nem tudtam véghezvinni.

a második kört az első visszafordítóban már én is bentről fotóztam, persze a sötét, árnyékos hely így is kibabrált velem, és mikor már kezdtem volna belejönni a dologba, akkor jött a szünet. majd az első autó. a versenyzők sisak nélkül. ismét kifogtunk egy etapot. valahogy sejtettük, hogy asi lehet a ludas a dologban, mert már az első kanyarban idióta módjára jött, azt hittük ott vége is lesz a versenyének (valamint magával visz néhány embert a külső oldalról - ez látható is a belső felvételén 0:19-nél). a lényeg, hogy nem lett komoly bajuk, csak az autót karcolták meg egy kicsit.

ismét gondoskodott a sors, hogy ne legyen unalmasan egyhangú képeimről híres a 4. gyorsasági, és szerencsére a szervizpark is ott volt a rajt tövében (pár kilométert csalva), ami teljesen egy kisvárosi búcsúnak is nevezhető valaminek tűnt. tömeg, sátrak, emberek :) előjött a főnöki intelem (portréééé........) és igyekeztem megfelelően teljesíteni, lehető legkevesebb szériaképet produkálva.

szervizben asi volt a téma, és az átlagolás, valamint mindenki eredménylistát szorongatott a kezébe és fáradtan böngészte. késő délután megjelentek a várva várt esőfelhők, de a nedvesség elmaradt. szerencsére? mondhatjuk. napnak végével már ne essen, nem hiányzik senkinek. éjszaka, mikor alszunk akkor talán... szerencsétlen versenyzőkre vár még egy hatalmas etap (revuca - salgótarján: 100km).

mi ózd felé vettük az utat, mert ugyebár ott volt a szállás és így történt meg az is, hogy láthattuk asi romos állapotban leledző evo-ját. félelmetes látványt nyújtott, ahogy ott hever a trailer-en darabokban, vésik le az ajtókat, szednek ki mindent a vasból... 10-20 perces megemlékezést mi is megejtettünk és csodálkozva jöttünk el. jövő hétvégén esztergom  rte? ezzel??? meglátjuk (ha sikerül lejutnom).

a szombat este ismét ökörködéssel telt, képnézegetéssel, majd alvással. mostmár  így esténként történhetne valami izgalmas is (mikor fogok pl. látni elrepülni egy elefántot a ház felett?). mindegy.

vasárnap reggel próbálkozott mindenki időben felkelni, gatyába rázni magát, jön a tulaj is, fizetni kell, majd részemről bágyadtan irány zagyvaróna. szerencsére nem lett eső vasárnap reggelre se, csak szikrázó napsütés. viszont a rosszullét a kocsiban megmaradt :( szerencsére a rendőrbácsi a körülményekhez képest kedves volt és felengedett minket a rajthoz (de csak miután megmutattunk minden lehetséges dolgot, amivel igazolni tudtuk, hogy médiások vagyunk). éppen az első R2-es autóhoz értünk fel a pályára, így sok értelmes képet nem tudtam csinálni, míg el nem foglaltam helyemet (nem azt amit kinéztem, de nem is baj, jó volt az is). az erdőben bozótharcost játszva igyekeztem képeket is csinálni és haladni is. egy alig kitaposott ösvénynél két hölgy rám szólt, hogy arra bozóttúra lesz... nekem nem számít, szóltam vissza. majd odaértem és egy jó két méteres "szakadék" tátongott előttem, tele gyommal, kisfákkal és csalánnal. visszanéztem, a lányok bámultak utánam, így nem volt más választásom, menni kellett... és végre ismét tele lettem karcolásokkal, de átjutottam :) másodosztály végét már innen vártam meg (ami nem volt nagy teher, mert 50 nevezőt sem haladta meg a létszám), majd kényelmesen az úton sétáltam tovább az eredeti helyre.

sajnos a napállás nem kedvezett, így az első osztályt is az alsó kanyarban vártam meg. akit meg kell itt említeni az drotár és ondrej. nagyon szépen meghúzták a látványkart percekig zúgolódott a környék, felébredtek a nézők... :) ez hiányzott már egy kicsit.

következő körben végre eljutottam oda, ahova szerettem volna, és a másodosztályt tudtam is úgy fotózni, ahogy elképzeltem. (csak a bozótvágót hagytam ismét otthon, és gbartha már lement, így kölcsönkérni se tudtam segítő fűrészét...).

az első osztály utolsó körét már saját szintjükről kellett fotóznom, sajnos a fények nem úgy kedveztek, mint tavaly... de tyutyu megforgása kárpótolt egy picit (gondolom neki kevésbé esett jól). már reggel megtárgyaltuk, hol lehet biztonságosan nézni a kanyart, mi történik ha ide-oda-vagyamoda csapódik az autó, így tyutyu forgásánál stabilan, földbegyökerezett lábakkal „filmeztem” végig a jelenetet, szemem sarkaiból pedig láttam, ahogy a szomszédaim ugranak jobbra-balra... ismét ennyi volt a gyorsasági látványossága, valamint sikerült kapcsolatépítő túrámon még egy hasznos nevet, telefonszámot beszereznem. remek.

a visszajutás salgótarjánba kicsit macerásan lett megoldva, ugyanis béresgabinak már koradélután haza kellett volna mennie. ásá el is vitte egy darabon, csakhogy a busz nem jött (ezek a volántársaságok már csak ilyenek), és ádám felhívott, hogy akkor ő most búcsúzik, nem jön vissza tarjánba. ezzel még nem is lett volna gond, valahogy megoldjuk (és meg is oldottuk) a visszajutást, csakhogy gbartha és az én cuccom is a csomagtartóban volt. ez most $zarul jött ki. a szakasznak vége, zscenterrel visszamentünk tarjánba, majd összefutottunk ádámékkal, csomagátvétel a szervízpark közepén (remélem ádámnak meglett az azóta elkallódott nike táskája, vagy ha nem, akkor semmi kárpótolhatatlant nem veszített el). nem tudom mit kapott otthon edelenyberes a "szökéses-lógásért", de remélem egy kis szobafogsággal megúszta, és minimum jól érezte magát a háromnapos versenyen. :)

szervizben nagyon kellemetlen volt, hogy sehol sem találtunk wc-t, majd nagy nehezen (azaz véletlenül) megtaláltuk a sajtóirodát, és ott volt bent egy lehetőség illedelmesen elvégezni kis-nagy dolgát az embernek. a szerviz elrendezése sem volt a legmegfelelőbb,  (parkolni se volt egyszerű, egy helyen meg tudtunk volna állni, de a kis polgárőrgyerek elzavart minket, hogy nem szabad ott megállni... jól van, legyen egy jó napja - pár perccel később már egy másik autó parkolt ott, amin semmiféle megkülönböztető matrica nem volt, és azt hittem szájon vágom a kölköt...), nagyon szét voltak szórva a csapatok, és mire megtaláltam a budai team-et (és mindig mellettük a maricsek team-et), bele telt egy kis időbe. elég szerencsétlen helyet fogtak ki, hatalmas szemétkupacot kaptak a szomszédságba, így nagyon zamatos volt a parasztos ozsonna, de legalább családias hangulatban költötték el.

míg a mucsina-csoór párosra vártunk, addig a csapat és a céldobogó között ingáztam, a sok fotós miatt nagyon nem erőlködtem, igyekeztem hangulatképeket gyártani (persze lett pezsgős képem - és pezsgős pólóm is...).

az idő telt-múlt, megérkezett a győztes páros, rögtön ment a pezsgő az arcba, vigyorgó arcok, felszabadult mosolyok. szóval vidámság. végre. nap zárásaként átgördülés a céldobogón, kupák a tetőn, ritka látvány (reméljük lesz még idén hasonló).

a verseny összességében nagyon jó volt, de most kicsit jobban lefárasztott a túrázás, pedig nem is volt megerőltető. a legjobban a lábam nem bírta, de túlélem. érdekes volt az ózd-revuca-salgótarján háromszög, legjobban a versenyzőket nem irigyeltem: szombat délután még 100km-t letolni etapba, a nem kimondottan ilyen célokra épített autókkal... tragédia.

szlovákiában (és itthon) nem történt tudtommal semmi gond a nemzetek között, mindenki békésen megfért egymás mellett. szombaton hallottam olyan problémákat, hogy nyugodtan ki lehetett volna írni magyarul is a szalagon lévő feliratokat. először bólintottam, majd kicsit utánagondolva, mi magyarországon se teszünk másképpen. csak magyar feliratok vannak...

a szállásunk jó volt, jól éreztük magunkat, valószínűleg jobban, mint maricsek mikiék, akik soklábú lakótársaikkal töltötték az estéket. :)

végére egy kis ajándék hüpikének, hűséges olvasómnak:

ui: nemsokára egy kis változás fogja érni a blogot, cserélődnek képek, színek, stb. következő versenyem nem tudom mi lesz, de kitartás, valahol fel fogok bukkanni, és beszámolok a történésekről. köszönöm a türelmeteket, sokaknak a segítséget, kellemes napot! :)

kapcsolódó galléria (hamarosan - addig is www.duen.hu)

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.