kezdjük az elején (a "hát" részt most inkább kihagynám). minden ott kezdődött, hogy előző internetes megjelenési helyről egy másikra távoztam, új csapat fogadott be, és még sok-sok pozitív dolog történt életemben a rövidke szünet alatt. mondhatni: csak így tovább!

untatás helyett azonban térjünk vissza egerhez. vagyis még pesten vagyunk, péntek reggel, várom a "taxit". meg is érkezett duen bácsi, oldalán civic-kel, akinek az oldalára felkerült irományhoz annyit hozzátennék, hogy én is szuperul éreztem magam a kocsiban, annak ellenére, hogy egy kicsit fáradt voltam, és nem ragadt az arcomra az a fránya mosoly, hála newton bácsinak. pedig odabent mélyen jókat vigyorogtam. van is egy kedvenc mondásom, ami akár ide is kapcsolódhatna:
„ azért van két fülem és egy szám, hogy többet hallgassak, mint beszéljek”

megérkeztünk a sajtóirodába, ahol még javában folytak az előkészületek, de azért sikeresen megtörtént az akkreditáció. irány a hagyományos salakpálya-sportcsarnok, gépátvétel. a tavalyihoz képest sajnos nagyon kevesen voltak kint, pedig szépen csordogáltak befelé a szebbnél szebb, hangosabbnál hangosabb járművek, és sorban készülgettek róluk a fotók... kicsit fárasztó volt reggel fél8-tól délután6-ig végig, de megérte. jó volt látni, hogy régi arcok a hosszú téli szünet  ellenére még megismernek, rám mosolyognak, kezet ráznak...

mire megérkezett az első wrc, addigra a környező iskolákban is kicsengettek, így egyre többen lettek a rallyongók, megtelt életteli hangokkal a pálya. a végére én is ráhangolódtam picikét a dolgokra, egyre jobban vártam a hétvége történéseit.

időközben ahogy befejeződött a gépátvétel, megérkezett életem párja, így gyorsan elfoglaltuk a szállást. szerencsére mindkettőnk lábát kikezdte a cipő - pedig nem bejáratósak (remek lesz így a hétvége), de valahogy sietni kellett vissza a dobogóhoz, mert érdekeltségünk már rögtön az elején átgurul (a kedves mucsina-csoór páros + egy emese), és ha  már ott voltunk, nem volt kérdéses, miként töltjük a hátralevő időnket. szépen türelmesen végigvártuk a mezőnyt, figyeltük a rengeteg autógramm kérő kissrácot, mindenki nagyon vidám volt, és ez jól esett. nagyon régen láttam ekkora tömeget, az út mellett mindenhol sorfal állt, a régi "B"-s versenyek hangulata, és ahogy a szűk utcák falai között a felbőgő-durrogó motorok hangja verődött vissza...  brrr... még most is libabőrös lesz a hátam. iszonyatos feeling. sose gondoltam volna, hogy ez ilyen fantasztikus is lehet. jövőre is menni kell :)

nagyjából éjfélre szinte minden elcsendesedett, nagynehezen mi is hazabotorkáltunk. még a dobogónál den és edelenyberes megosztotta velem, merre tervezik nézni a versenyt a hétvégén, de én ezt elfelejtettem pontosítani ásá-val.. hiába csörgettem, nem szólt bele senki a telefonba, hogy "hallo", így azzal a tudattal feküdtem le, hogy majd csak lesz valami, maximum szervizben fogok téblábolni.

szombat reggel hajnali ébresztő, ásával sikerült konzultálni, és arra jutottunk, hogy az egerbaktai gyorsra megyünk. gyors búcsúzkodás babicsektől, kinek állapota cseppet sem javult, de a nap folyamán hősiesen kibaktatott a szervízbe ... a verseny elég egyhangúnak tűnt, jöttek-mentek az autók, a bevállalósak dobbantottak szépeket, de egyéb említésre méltó dolog nem történt. (azt leszámítva, hogy közelünkbe telepedett egy alkoholos befolyásoltság alatt álló kisebb csoport, és egészen addig engem sem piszkáltak a rendezők, míg el nem kezdtek a srácok az úton keresztbe-kasul rohangálni). felmentésképpen félfüllel elcsíptük a hírt, hogy a szakasz etap lesz erdőtűz miatt (köszönjük a derék szurkolóknak).

ennek köszönhetően lehetőségünk adódott beszaladni egerbe (menet közben több matricás-gyorskocsival felvettük a versenyt - máraki nem az út szélén ellenőrizte a guminyomást, mint pl. kőváry barna. amikor elhaladtunk mellettük, ásá rátenyerelt a dudára és barna rögtön a magasba dobta a karját és ezerrel elkezdett integetni, még mielőtt látta volna, hogy kinek is- ), hogy a szervízben is tiszteletünket tegyük (vagyis csak tegyem, ugyanis ásánál nem volt 1500forintocska kápé, és nem volt kedve visszamenni a fantasztikusan kijelölt médiaparkolóhoz, vagy egyszerűen csak "dacból-se-fizetek-és-már-nem-is-akarok-bemenni"...). odabent volt sürgés-forgás, mindenki igyekezett valahova. mucsina autóversenyző úr is befutott, végigkísértem a szervízelést, de andikát már a hőguta kerülgette (mint később kiderült sikerült is napszúrást kapnia - a már meglévő megfázás mellé), így irány volt vissza a szállásra, had pihenjen, ásával pedig még megnéztünk egy kör másodosztályt egerszalókon. túl sokat nem mutattak, de nem is panaszkodom. én jól éreztem magam :)

este szálláson andi azzal fogadott, hogy kész, vége (ez látszott is rajta), holnap reggel hazamegy, pihennie kell. még átnéztem a napi képtermést, majd akármit tervezhettem volna, nagyon hamar bekábultam az ágyba... (de előtte még megbeszéltük, hogy hova megyünk holnap versenyt nézni).

a választás ismét egerbaktára esett, ahol a boltos kanyarnál néztünk egy kis verseny, majd nem tudom milyen oknál fog, meg mikor (acut amnesia?), de  átrobogtunk tarnaszentmáriára, valószínűleg azért, mert én mondogattam folyton, és ásá már inkább beleegyezett, csak maradjak csendben.  a megújultabb külsejű focusnak (valamint az éves sajtós belépőnek) hála, semmivel sem törődve, egészen a beíróig berobogtunk... még volt jó fél óránk, hogy elfoglaljuk a nézői pontunkat, de a sportbíró hölgy kedvesen megmutatta, merre kell menniük a nézőknek. miután megmásztuk a csomolungmát, valahogy le is kellett jutni (és ez az egész 2x több idő telt, mint ha rendesen az úton odasétáltunk volna kényelmesen...), nem baj. a többit az aszfalton folytattuk, ahol menet közben elhullott "autócsodát" is láttunk :(

kényelmesen elfoglaltuk helyünket egy bizonyos visszafordítós kanyarban, ahol szintén nem láttunk semmi izgalmasat (hát istenem, eger rally az eger rally marad). izgalmas akkor lett az egész, mikor kisebb szünet után megjelent a rescue car és őt követte kicsivel lemaradva a mentőautó. ekkor már lehetett sejteni a szomorú tényt, etap lesz, ami a mentőt követő első autó után 100%-ossá vált - sisak nélkül jöttek a versenyzőpárosok. néhány autóért legyalogoltunk  3km-t és most vissza 3-at... a heti testmozgás letudva. :) néhány részen rövidíteni szerettünk volna, meg a szűk úton elkerülni a csordogáló autókonvojt, ezért "birkacsapáson" sétáltunk néha, amíg ez bele nem vezetett minket a sűrű bozótosba. ásá itt ekkor megállt: "don, rajtam póló van...", "rajtam is, de én akkor se fordulok vissza, átmegyek". így sikeresen beszereztem néhány friss karcolást, ami már a versenyeket járva hagyománnyá tettem...

beíróba érkezve, ismét "új helyszíni" fotós tapasztalatokat szereztem, miközben vártuk kedvenc mucsinánkat, csóri tibivel oldalán... ők már tudták, etap. nem úgy, mint a mögöttük érkező külföldi versenyzőpáros, akik még sisakban üldögéltek, a pilóta erősen markolászta a kormányt. gondoltam szólok, "rész óver, etap", mire ő aranyos akcentussal válaszolt: "vége? dekár... sajnálom..."

itt esett meg az az eset is, hogy a nagy sietségben idősebb béres kikésve és nem tudván, hogy a szakaszt etapnak nyilvánították, a szűk szakaszon nagy tempóval megérkezett és sor elejére igyekezvén, elég szépen "lekoccolta" a spindler féle astra bal első futóművét. sokaknak ez az utolsó etap-szakasz életmentő volt (éppencsak be tudták vinni a kocsit a célba), másoknak pedig a szomorú tény, nincs lehetőség javítani.

mi is elindultunk a célhoz, tudván az eleje már úgyis csomagol már hazafelé, de a vége még a szűk utcákban gyülekezik. emese is feltűnt a sorban, de hamarosan őt is követték néhányan, így nem lettek utolsók :) és még szerencsére rá tudtam beszélni a srácokat, hogy fuvarozzanak haza. igaz, kis kitérővel pásztó felé, de izgalmasan. (sokkal szerencsésebben, mint néhány civil autósnak, akik a felhordásos kanyarokban meglátogatták az árkokat).

régóta kíváncsi voltam, kérleltem az égieket, milyen lenne az eger rally, ha nem esik az eső...  őszintén szólva: naposabb. az utak kevésbé voltak nyálkásabba, de még így is rengetegen estek ki, adták fel a versenyt technikai gondok miatt.. ez az eger rally sem lesz a szememben az év versenye, de legalább ott voltam, jártam a természetet, szívtam a friss levegő illatát (szerencsére az időjárás kegyes volt), nem pedig otthon a karosszékben nézzük az agymosó képládát...

legyen még sok ilyen, de még több jobb :)

kapcsolódó képgalléria

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.