már vártam. főleg, hogy iszonyatos mennyiségű nevezés volt várható az idei első rte futamra (számomra legalább is). neki is estem szállást keresgélni, de olyan szerencsés voltam, hogy már sehol semmi. (bár már salgóra megvannak a szállások, és ha ügyesebb vagyok, akár ózdra is mehettem volna oda - késő bánat). tehát terveztem, hogy megyek, de szállás nélkül lemondtam a hétvégéről... béreséket jó lett volna látni. aztán szombat reggel jött egy telefon, hogy ha van még kedvem, akkor van hely a kocsiban, mehetünk versenyt nézni. ismét felcsillant a remény. de már úgy volt, hogy otthon maradok. ekkor tűnt fel a nevezési listában a maricsek team celicája, avagy polgári nevén: emese. rövid gondolkodás, menni kell. telefon kézben, híváslista: kanyi. másnap hajnalban tali a keleti parkolójában, irány a sáta-ózd  gyorsasági. titokban kicsit reménykedtem, hogy a másik szakaszra megyünk, de nem jött össze. kora reggel még elég csípős volt az idő (de jobb, mintha esett volna, mint azt a tvguruk megjósolták :P ). az első kört kanyibarátomék által jónak titulált helyen néztem meg, én sok jót nem vártam tőle, és lényegében egyetlen előfutó forgott csak meg eme jeles helyen. (visszafele irányban tavaly itt tért rossz útra pethő tyutyu, dehát az ellenkező irány volt). de azért izgalmak nélkül nem maradtam, mert egy lelkes "rendező" belső ívről, egy igencsak magas dombról, amit szerintem nagyon is biztonságos hely volt, megkért, hogy menjek hátrébb. ez nem is lett volna gond, csakhogy akkor amin álltam dombocska, kitakart volna mindent, értelmetlenné vált a dolog. így visszabandukoltam külső ívre és imádkoztam, hogy mielőbb legyen vége a gyorsnak, tudjak valamerre mozdulni. a második kört már egy sokkal látványosabbnak ígérkező visszafordító külső ívéről fotóztam végig (ami nem tűnt a legbiztonságosabb helynek, de nem is volt veszélyhelyzet - csak révésztomika szórt meg kicsit kaviccsal). a fények szerencsére kedvezőek voltak, kicsit kezdtem végre élvezni, hogy újra fotóapparát van a kezemben, így művészi véna is előbuggyant. az örömöm sajnos hamar elmúlt, mert mikor már a harmadik kör következett, a napocska már odébbállt, és feljebb nem volt biztonságosabb nézői pont, ami megfelelt volna, így visszamentem előző visszafordító belső ívére (hátha...). és itt ért egy nagyon kellemetlen élmény. nevezzük nyugodtan „helyiparaszt"-nak, egy kis géppel akarta nekem megmagyarázni, hogy hogyan, honnan, ilyen szögből kell jó (tehát nem is überkirály, istencsászár, barófasza, csak simán jó ) képet csinálni. valahogy egyáltalán nem akarta elhinni, hogy a duen.hu-nak fotózom, csak messziről  ócsárolt és mikor mondtam, jöjjön közelebb, beszéljük meg, inkább elfordult... általában nem érdekelnek az ilyen dolgok, de az akkor egy kicsit bántó dolog, hogy (nem szívesen nevezném "kollegának", ettől függetlenül megnézném a képeit, amit mind a 3 körben egyetlen helyről készített), de egy fotós hogy szarozhatja le egy másik fotós képeit? ez hatalmas parasztság... szerencsére hamar túltettem magam a dolgon, a fáradtság mindent megoldott. hazafelé kalandosabb utazás volt, mint reggel, az autópályán egy baleset kapcsán egy szögszállítmány szóródott szét... na ez a komoly. hatvan elejénél szerencsésen kikerültük a csomópontot, majd hatvan végénél ismét vissza a pályára. majd ismét torlódás... később kiderült, hogy az ellenkező irányú sávban történt a baj, ott volt egy kisebb koccanás (ott szinte nem is volt fennakadás), viszont a mi irányunkban állt a kocsisor, mert mindenki lelassított bámészkodni, így egymás nyakára csúszott a sok szájtátó, feltartva a sok haladni vágyót. ennek köszönhetően elég sokára értem haza (nemhogy kanyi és hölgykoszorúja), de a versenyre mégis visszagondolva jó kis nap volt. visszajött az életkedvem, láttam nagyon szép íveket... amit kisbéres ment (azzal a nálam nem sokra tartott evo7-es típussal), az iszonyatos volt. szuper sebesség, fantasztikus látvány. szám is tátva maradt. persze más több versenyző is alkotott szépeket, tehát jól éreztem magam, és várom a következő verseny, a már jól megszokott esztergomi pályákon, ahol remélem kanyi is el tud indulni, akinek nagyon köszönöm a fuvarozást! :)

és a végére a "helyiparaszt" (ha magára ismer, szégyellje magát)...

kapcsolódó galléria

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.