hol volt, hol nem volt - hó. mielőtt bárki azt gondolná, hogy végre probléma és zökkenésmentes lett volna ez a túra... hát azoknak most csalódást fogok okozni.

már időben elkezdtük a csomagolást, készülődést, ásá is többszörös emlékeztetőt kapott, véletlen se maradjon otthon semmi. előző este feljött pestre aludni, és úgy tűnt, minden rendben, mindenkinek megvan mindene. legalábbis azt hittük.

pár percre az indulástól, a keleti pályaudvar mellett, rendőrségi igazoltatás során kiderült, hogy az autó papírjai otthon felejtődtek. pillanatok alatt szertefoszlottak a jänner rallyval kapcsolatos terveim, de ásá mentette a helyzetet. így hát jó 4 órás csúszással vágtunk neki a kalandos túrának. ezzel szerencsére le volt tudva a gond a szállásra való bejelentkezésről, mert délre értünk linz-be (akkor meg már csak van ott valaki a portán, aki elintézi az adminisztrációt).

még bejelentkezés előtt megismerhettük linz ipartelepi (vagy inkább vasúttelepi) részlegét, egy lehajtónyi tévesztés kapcsán. itt még nem pánikoltam, mert úgyis van nálam laptop, azokon lementve gugli map térképek, el tudunk lavírozni a szállásra. csak fel kell dugni a szivargyújtóra. csakhogy a laptop 220-as dugójának a fémpöckei vastagabbak voltak, mint az adapter likai... tudni kell, hogy a laptop akksim kb. 2 percet bír feltöltött állapotban és egyre roncsabb szegénykém (pedig nem bántom - de néha szeretném). laptop bekapcs. gyors lavírozás képek közt. térkép megtalálva. pozíció kutatása. megvan. előre és jobbra-balra. akksivége=feketeképernyő. majdnem sikerült bekanyarodni a megfelelő utcába, de ismét tévesztettünk egyet, így felkerültünk az autópályára, mentünk még egy kört (immár ismerős terepen), majd szerencsésen meglett a hotel. kintről nem volt kellemes látvány, de rossz se. elfogadható. bent már sokkal jobb lett a helyzet. igaz, csak a mosdóig mentem, mert igyekeztünk a sajtóirodába, hogy végre versenyt is láthassunk.

ha a jelet követed, megtalálod a versenyt

freistadtban már jóval könnyebben boldogultunk, mivel csak egy kisebb település volt, és rögtön ki lehetett szúrni a "csarnokot", majd a szervízparkot. a sajtóiroda már trükkösebb volt, mert kint helyezkedett el, nem a versenyközpontban. (itt én szúrtam el, mert az akkreditációs visszaigazolással kaptam egy térképet is, hogy hol-mit találok. rajta volt kicsiben). odabent nagyon szívélyesen fogadtattak, azonban csak németül tudtak. de valahogy boldogultunk. kaptam egy műsorfüzetet, egy igazolványt pass-tartóval, és egy karszalagot, mondván, hogy nincs mellény, ennyi elég.

nem is mertünk szétnézni a szervízben, igyekeztünk minél többet látni a tempós részből, így meglátogattunk a 6-os szakaszt. kényelmesen érkeztünk (ugyebár kocsival mentünk), de amennyire szerettem ausztriát, annyira meg is utáltam. elég sokat kocsikáztunk, mert ezek a kanyargós, szerpentines tartományok igaz, hogy nagyon szépek, de számomra mint egy labirintus, olyan kiismerhetetlen. a legnagyobb gondot egész hétvégén a jelzőtáblák értelmezése jelentette. vagy nagyon kis betűkkel voltak kint a feliratok, vagy nem egészen azt mutatták, ami arra volt (vagy már mi voltunk régen rossz helyen, és hiába kerestük a feliratot?). egyszer a hányinger is kerülgetett, de az összetett folyamat volt: közrejátszhatott a hőség a kocsiban, a gyors tempó a kanyarokban, meg az, hogy állandóan a térképet bújtam, és csak össze-vissza néztem fel.

 a táj, sífelvonókkal ;)

tehát 6. gyors: a nézői pontok mindig egy igen látványosnak ígérkező helyet jelölnek meg. nagyon kívánatos volt a visszafordító, de a fényviszonyok miatt nem maradtam, hanem inkább egy levágós-tempós bal kanyart választottam a külső ívről, az árokból.

egy gyönyörű celica

8. gyors: kicsit lecsúsztunk a szakaszról (de nem az útról az árokba), hanem az alkonyat miatt még nehezebb volt a tájékozódás, így az első jónéhány kocsinak már csak a hangját hallhattuk.  nem sok értelme volt a további várakozásnak, honfitársaink után, irány a szervízpark, lássuk mit osztogatnak.

mozgalmas nap volt

a belépő 5€ volt és a pénzösszeg ellenébe egy szürke karszalagot adtak.  a park kicsit szétszórt volt, minden percben akadt valami újdonság. a terület fő látványossági része a csarnok volt, ahol bonyolították a rendezvényeket (rajt, gyűjtő, cél), volt büfé, szimulátor, és RC autó "bajnokság", kiállítások, ruházati bolt, (ami igencsak minőségibb termékeket árusított, mint az itthon is hírhedt csatos-sátor), valamint egy hihetetlen kinálattal rendelkező modell és dvd üzlet képviselte magát. nem bírtam ki. vásárolni kellett...

a kényelmes osztrákok - akár az elsősorból is lehet szurkolni

rally-modell kánaán

órákat töltöttünk a szerelők és a szekerek között, és mikor úgy éreztük fagyásközeli állapotba kerültünk, melegedtünk a csarnokban. leginkább a magyar kiss-kiss-suzuki triot kerestük, és csak a szemünket nem szúrta ki, mert a középpontban volt a kis sátor (világ közepe magyarország?). sajnos a kis csapat egy borulást követően még tudta tartani a tempót, de a motorhiba miatt sajnos éppen csak be tudtak gurulni a szervízbe és feladni kényszerültek a versenyt. nem is maradtunk tovább, mentünk vissza szállásra, hosszú volt a nap.

kiss-é viseletes suzuki

a hotelportán most egy srác volt, nem időztünk sokat, felszaladtunk a 4. emeletre a csomagjainkkal, és persze, hogy a folyosó végén volt a szobánk. de nem volt rossz szoba. tiszta, kényelmes, tv is volt. rögtön nekiestünk, hogy hátha van valami értelmes és érthető csatorna. sikerült találni német eurosportot dakar közvetítéssel és ásá azon aludt be. én még néztem egy kis jackass-t. reggel cihelődés, zuhanyzás, és irány az étterem. amit ott láttam, nagyon szép volt... tányérok, poharak, 5 féle (magos)kenyér, zsemle, mini kiszerelésű lekvárok, margarinok, vajak, pástétomok, sajtok, nutellák tömkelege, tej, kávé, narancslé... a teát sk. kellett készíteni, forró víz, édesítő, citromlé, és teafüvek... hát alaposan bezabáltunk, nem is akartam már menni sehova, versenyt is csak kocsiból akartam már nézni...     

a zsákmány - http://www.youthotel-linz.at

szó szerint szédületes utakon megérkeztünk a 14-es gyorsasági szakaszhoz, ahol egy kézifékes visszafordító szerűséget néztünk ki, amit a belső ívről, közvetlen közelről akartam fotózgatni, de mikor odamentünk, még nem voltam elég bátor, így kicsit hátrébbról kezdtem a bozótosból. aztán gondoltam megnézem a belső ívet. egy sorozatot tudtam lőni, mert jött a zöldmellényes, és mondta, hogy nem vagyok jó helyen. én meg mutattam büszkén, hogy fotós vagyok, akkreditáltam, meg minden, meg ott bent azt mondták a karszalag elég... de mint kiderült, cseppet sem... besoroltak valami IV. kategóriába, és még vacak III. kategóriás mellényt sem adtak. na mindegy. elzavartak (hozzátartozóim örömére biztonságba helyeztek?), és végül is elsétáltam a célba, bár sok jót nem vártam tőle - mégis csak egy cél. sokan elveszik, éppen csak átdöcögnek már rajta, de volt aki meglátott, és még produkált egyet, amolyan elviszem a fotocellát is, de akkor is keresztbe megyek... az őrült audison látszott, hogy drift versenyeken is indult, ott ragadt rá a kilincsel előre, én meg kaptam az arcomba a havat (a térdig érő hó miatt bakancsom, zoknim, nadrágom már úgyis tele volt, elfért egy kicsit a fülemben is).

fagyos atmoszféra

a következő gyorsasági a 16-os volt, ugyanazon a szakaszon, de mi egy ponttal feljebb autókáztunk, majd majdnem visszagyalogoltunk az előző ponthoz (kár volt belé az üzemanyag...). sajnos a látványból itt kevesebb jutott - vagy nekünk volt nagyobb elvárásunk a megmaradt mezőny felé. aranyosak voltak a lengyel szurkolók, mikor feltűnt a kis fiat cinquecento, már robogtak az út szélére és üvöltöttek. mosoly fagyott az arcomra.

izgalom a hátsókategóriás kisautóknál sem ritka

17. gyorsasági: már nagyon szépen esett a hó, és egy nagyon jó anyarkombinációt látott meg ásá a hegytetőről, letrappoltunk, szétszóródtunk, és vártuk a kocsikat. már az előfutó kicsúszott a visszafordítóban, jó hely lesz ez. vagyis csak jó lett volna, egy órát vártunk, az ERC mezőny után, mert senki nem jött, majd egy rádiós pontnál megkérdeztünk mire számítsunk. a szakaszt leállították waldherr balesete miatt, még jó órát kell várni az utolsó szakaszig.

waldherr itt még ment

a szünetben a helyi büfénél megittam egy tűzforró teát és befizettünk egy érdekes szendvicsre is, ami úgy nézett ki, hogy egy zsemlét kettévágtak, majd valami húst sütöttek, ami leginkább a sonka és párizsi keverékére hasonlított és kb. 1,5 cm-es vastagságú szeleteket tömtek a péktermékbe. viszont nagyon is finom volt, jól esett, ajánlom mindenkinek.

a 18., egyben utolsó szakasz már elég rossz látási viszonyok mellett indult, így megemlítendő eredményre nem számítottam, eljött a játék ideje a fényekkel. sajnos ezt hamar meguntuk, fáztunk is, és enyhe honvágy kerülgetett már.

mentős kollega canon társával várja az első autót

útnak indultunk. irány budapest. elég lassan haladtunk, és ásá már nagyon nehezen bírta, egyszer sajnos be is aludt, így nem maradt hátra más, mint kerékbilincs, pestenalvás. számításaim szerint a hétvége folyamán minimum ~1850 km-t vezetett le. nem rossz teljesítmény.

összegezve a hétvége jó volt, úgy érzem sikerült jó képeket csinálni, volt egy kis túra, havas versenyt is láthattam (igazi szögesgumis autókkal). a médiás dolog miatt kicsit haragszom, de lényegében nem volt rá igazi szükség - csak pont annyira mint idehaza. tetszett az is, hogy a versenyt nem 3 nagy körben bonyolították le napi szinten, hanem amolyan régiós megoldással, tehát északi régióban mentek 2 kis kört, majd lementek délebbre és ott is mentek 2 kört. így a nézőknek nem kellett annyit várni a két kör között, vagy esetleg volt lehetőségük átmenni másik szakaszra is, vagy a szervízparkot is felkutathatták.

remélem 2010-ben is kint lehetek, és kis szerencsével mégjobb versenyt tudhatok majd magam mögött. most még egy kis pihenés, hamarosan indul a hazai bajnokság, jön a változás...

kapcsolódó galléria

sziasztok!

először is boldogabb új évet mindenkinek!

már mindenki össze-vissza blogol a nagyvilágban, ígyhát én se maradhatok ki a jó(?)ból. terveim szerint ez az oldal arról fog szólni, hogy én járok erre-arra a nagyvilágban, (leginkább rallyversenyek miatt) és tapasztalatokat szerzek, amik lehetnek jók, és sajnos lehetnek rosszak is, valamint élménybeszámolókkal örvendeztetem meg a jónépet, amiket majd itt igyekszem megosztani veletek, hogy tudjatok tanulni az esetleges hibákból, vagy ötletet adhassak a nehéz helyzetekre. (na meg persze, hogy olykor jót mosolyogjatok.)

a blog-oldal folyamatos fejesztés alatt fog állni, így elnézést a kisebb bakikért (még sokmindent kell itt is megtanulnom), és még rendszeres jelentkezést se várjatok . arra képtelen vagyok. (na és persze lusta - fő az őszinteség). figyeljétek a rally-naptárat, és max 1 hetes késésekkel jönnek majd a "mesék" - ha ott voltam.

szívsen fogadom majd az észrevételeket, hozzászólásokat, kritikákat.

don

;)