hosszú volt és fárasztó. (ezzel ellentétben én most nem szeretnék hosszú irományt, nem is nagyon volt miről írni - meglátjuk sikerül-e betartani). egyre sűrűbben jönnek össze a dolgok úgy, hogy elejétől a végéig tudjam élvezni egy-egy verseny minden percét. bár ha őszinte szeretnék lenni, sajnos lemaradtam legelejéről és kimaradt életemből a legvége is :( a szállást már nagyon korán lefoglaltam, a biztonság kedvéért 2 helyen is, mindenre felkészülve. ismét kedvesemmel terveztem a hétvégi programokat, de tanulmányi tevékenysége miatt utolsó előtti napokban lemondta a részvételt (aminek meg is lett az eredménye, szép kis ötös, gratulálok <3). péntek reggel duenbácsi mellett ismét nekivágtunk az ismerős autópályának (köszönöm a fuvart!), hamar meg is érkeztünk a kitűzött célhoz, majd akkreditáltunk. nemsokra rá már össze is terelődött a társaság, ígyhát levonultunk a gépátvétel helyszínére.

ekkor kezdődött a hétvége egyik legunalmasabb napja... nem volt olyan nagy a forgalom, mint tavaly, a versenyzők össze-vissza, szétszórva estek be, rengeteg volt a szabadidő, amit azzal töltöttünk, hogy egymást fotózgattuk (mi mást is csinálhatott volna egy rakás szerencsétlen fényképezőgépeikkel a kezükben?) :)

mégis sikerült nagy nehezen túlélni a délelőttöt, akadtak jó fotótémák, most sokkal nyugodtabb körülmények között lehetett beszélgetni, esetleg riportokat készíteni a versenyzőkkel. nekem is sikerült néhány dolgot elintéznem, úgyhogy alig vártam a prológot, de előtte még a szállást kellett elfoglalni.

4-re beszéltük meg a találkozót, így volt jó 2 óránk szabadon. áfrag elvitt minket (köszi!) az egyik nemíromlenevét üzletközpont parkolójába, ahol mindenki a 3körös salakviadalra készítette fel a harciparipáját.

megbeszélt időben megérkeztünk a lefoglalt hajlékba, és egész kellemes hely volt (kábeltévé, hatalmas-kényelmes ágyak, mikrohullámúsütő, hűtő), egyedül a fürdőszoba okozott pici csalódást, azt sem ártott volna kicsit renoválni, és a víznyomás a csőben számomra kevésnek bizonyult... ennek ellenére a célnak megfelelt, jókat tudtam aludni (csak keveset).

prológra bejutni nem volt nehéz, itt sem tolongott a pénztárak előtt az a hatalmas tömeg, mint tavaly, így az emberfia bárhol kényelmesen helyet foglalhatott (aki kint is volt a pályán, az is leginkább a felső részeken álldogált). még éppen időben érkeztünk, még be tudtam osonni (gbartha és edelenyberes csak a következő körben) a "füves" részre. megjöttek első járművek - ismét volt salakmotor, quad, locsolóautó, traktor és persze rallyautók. mázlimra első körben még nem volt fellocsolva a pálya és az az iszonyat mennyiségű por kifelé ment a nézőtérre, majd locsolás előtt kimentem a külső - tavaly kiválasztott helyemre, onnan folytattam a fotózást (pormentesen). az autók csak köröztek, köröztek, nagyon újdonságot nem mutattak (nemrég miskolcon is volt hasonló élményben részem), viszont most turánfrici fülön, spici pedig szájon vágott egy nagyobb adag salakkal. ezt a részét szívesen kihagytam volna. és szerintem fankadeli is kihagyta volna az ismételt lebőgést. szerencsételen srácot meghívták második ózdi fellépésére a fűre, de a közönség (már aki ott volt) nem díjazta a próbálkozását, és sokak örömére a művész hamar elhagyta a színteret. (vajon ha jövőre is lesz ózdon prológ, harmadjára is megpróbálkozik legalább 1 számot előadni?).

este 9-kor vége lett a sóműsornak, mindenki mehetett, amerre látott. legtöbbeknek a távoli teszkó fényei adtak támpontot, merre is az arra? ásával kiegészülve mi is a nagycsarnok felé vettük az irányt, vásárolni kellett a holnapi napra. zsemlét már nem sikerült szerezni, mert már csak néhány kopogós gömbtégla volt a kihelyezett tárolóban, így a legszükségesebb dolgokat vettük csak meg. folyadék (ásványvíz, kóla, kinek mi), virsli vacsorára, hozzá maradék kenyér... szálláson további program tömeges képáttöltés, vacsora, fürdés, és horkszinfónia.

szombat hajnalban arra ébredtem, hogy meghozták a negyedik fő részére a matracot, ügyesen felkapcsoltam a villanyt, többiek anyáztak, villanyt leoltottam, és mikor a konyhába kimentem, a tulajjal már nem is találkoztam, csak az pótágyat találtam a falnak támasztva. percekkel később ismét ébresztőt fújtam, szerettem volna kényelmesen, nem száguldozva-sietve megérkezni a tervezett úticélhoz, peklora. mindenki összecsomagolt, ki gyorsabban, ki lassabban, és már útnak indultunk volna, mikor éreztem, hogy természetanya hív. elnézést kérek a többiektől, a nagyjából 20 perces késést, írják fel nekem nyugodtan. és innentől kezdve folyamatosan hányingerem, gyomorpanaszaim voltak, mikor a kocsiban ültem. tanulság: sose igyál meg utazás előtt (főleg kora reggel) fél liter kakaót! :P az úton folyamatosan markoltam a majrévasat, volt mikor őszintén szólva féltem az autóban. főleg akkor sokkoltam be, mikor egy hidas kanyarban (ami ráadásul még dobós is volt), szépen csúsztunk az úton és belső íven az árokban megláttunk egy ripityomra tört autót (amit a helyi színes fémkereskedők már kipucoltak). tehát épségben megérkeztünk a peklo gyorsasági szakaszra, éppen lekésve a pályazárást, így már a fenti parkolóba esély se volt felmenni, hiába média-média, a fűrésztelepen pedig 2 eurot, azaz 300(!)ft-ot akartak elkérni a parkolásért, de 20 méterrel hátrébb ingyen volt egy hatalmas parkolóterület. a gyorsasági szerencsére nem volt messze, és még így is nagy távolságot tudtunk bejárni.

a helyválasztásom nem volt a legtökéletesebb (először meg is lepődtem, hogy minden kanyarban médiás áll, később rájöttem, hogy a biztonságis emberkéknek odakint narancsszínű a mellényük), de ádám csinálta a legfrankóbb megoldást, beállt a visszafordító belső ívére (és hatalmas felvételeket csinált), míg én picit fentebbről próbálkoztam. annyira vágytam a kanyargós, erdős, szűk versenypályára, hogy most megkaptam és nem tudtam mit kezdjek vele... nagyon szomorú voltam, hogy semmi kiemelkedőt nem tudtam véghezvinni.

a második kört az első visszafordítóban már én is bentről fotóztam, persze a sötét, árnyékos hely így is kibabrált velem, és mikor már kezdtem volna belejönni a dologba, akkor jött a szünet. majd az első autó. a versenyzők sisak nélkül. ismét kifogtunk egy etapot. valahogy sejtettük, hogy asi lehet a ludas a dologban, mert már az első kanyarban idióta módjára jött, azt hittük ott vége is lesz a versenyének (valamint magával visz néhány embert a külső oldalról - ez látható is a belső felvételén 0:19-nél). a lényeg, hogy nem lett komoly bajuk, csak az autót karcolták meg egy kicsit.

ismét gondoskodott a sors, hogy ne legyen unalmasan egyhangú képeimről híres a 4. gyorsasági, és szerencsére a szervizpark is ott volt a rajt tövében (pár kilométert csalva), ami teljesen egy kisvárosi búcsúnak is nevezhető valaminek tűnt. tömeg, sátrak, emberek :) előjött a főnöki intelem (portréééé........) és igyekeztem megfelelően teljesíteni, lehető legkevesebb szériaképet produkálva.

szervizben asi volt a téma, és az átlagolás, valamint mindenki eredménylistát szorongatott a kezébe és fáradtan böngészte. késő délután megjelentek a várva várt esőfelhők, de a nedvesség elmaradt. szerencsére? mondhatjuk. napnak végével már ne essen, nem hiányzik senkinek. éjszaka, mikor alszunk akkor talán... szerencsétlen versenyzőkre vár még egy hatalmas etap (revuca - salgótarján: 100km).

mi ózd felé vettük az utat, mert ugyebár ott volt a szállás és így történt meg az is, hogy láthattuk asi romos állapotban leledző evo-ját. félelmetes látványt nyújtott, ahogy ott hever a trailer-en darabokban, vésik le az ajtókat, szednek ki mindent a vasból... 10-20 perces megemlékezést mi is megejtettünk és csodálkozva jöttünk el. jövő hétvégén esztergom  rte? ezzel??? meglátjuk (ha sikerül lejutnom).

a szombat este ismét ökörködéssel telt, képnézegetéssel, majd alvással. mostmár  így esténként történhetne valami izgalmas is (mikor fogok pl. látni elrepülni egy elefántot a ház felett?). mindegy.

vasárnap reggel próbálkozott mindenki időben felkelni, gatyába rázni magát, jön a tulaj is, fizetni kell, majd részemről bágyadtan irány zagyvaróna. szerencsére nem lett eső vasárnap reggelre se, csak szikrázó napsütés. viszont a rosszullét a kocsiban megmaradt :( szerencsére a rendőrbácsi a körülményekhez képest kedves volt és felengedett minket a rajthoz (de csak miután megmutattunk minden lehetséges dolgot, amivel igazolni tudtuk, hogy médiások vagyunk). éppen az első R2-es autóhoz értünk fel a pályára, így sok értelmes képet nem tudtam csinálni, míg el nem foglaltam helyemet (nem azt amit kinéztem, de nem is baj, jó volt az is). az erdőben bozótharcost játszva igyekeztem képeket is csinálni és haladni is. egy alig kitaposott ösvénynél két hölgy rám szólt, hogy arra bozóttúra lesz... nekem nem számít, szóltam vissza. majd odaértem és egy jó két méteres "szakadék" tátongott előttem, tele gyommal, kisfákkal és csalánnal. visszanéztem, a lányok bámultak utánam, így nem volt más választásom, menni kellett... és végre ismét tele lettem karcolásokkal, de átjutottam :) másodosztály végét már innen vártam meg (ami nem volt nagy teher, mert 50 nevezőt sem haladta meg a létszám), majd kényelmesen az úton sétáltam tovább az eredeti helyre.

sajnos a napállás nem kedvezett, így az első osztályt is az alsó kanyarban vártam meg. akit meg kell itt említeni az drotár és ondrej. nagyon szépen meghúzták a látványkart percekig zúgolódott a környék, felébredtek a nézők... :) ez hiányzott már egy kicsit.

következő körben végre eljutottam oda, ahova szerettem volna, és a másodosztályt tudtam is úgy fotózni, ahogy elképzeltem. (csak a bozótvágót hagytam ismét otthon, és gbartha már lement, így kölcsönkérni se tudtam segítő fűrészét...).

az első osztály utolsó körét már saját szintjükről kellett fotóznom, sajnos a fények nem úgy kedveztek, mint tavaly... de tyutyu megforgása kárpótolt egy picit (gondolom neki kevésbé esett jól). már reggel megtárgyaltuk, hol lehet biztonságosan nézni a kanyart, mi történik ha ide-oda-vagyamoda csapódik az autó, így tyutyu forgásánál stabilan, földbegyökerezett lábakkal „filmeztem” végig a jelenetet, szemem sarkaiból pedig láttam, ahogy a szomszédaim ugranak jobbra-balra... ismét ennyi volt a gyorsasági látványossága, valamint sikerült kapcsolatépítő túrámon még egy hasznos nevet, telefonszámot beszereznem. remek.

a visszajutás salgótarjánba kicsit macerásan lett megoldva, ugyanis béresgabinak már koradélután haza kellett volna mennie. ásá el is vitte egy darabon, csakhogy a busz nem jött (ezek a volántársaságok már csak ilyenek), és ádám felhívott, hogy akkor ő most búcsúzik, nem jön vissza tarjánba. ezzel még nem is lett volna gond, valahogy megoldjuk (és meg is oldottuk) a visszajutást, csakhogy gbartha és az én cuccom is a csomagtartóban volt. ez most $zarul jött ki. a szakasznak vége, zscenterrel visszamentünk tarjánba, majd összefutottunk ádámékkal, csomagátvétel a szervízpark közepén (remélem ádámnak meglett az azóta elkallódott nike táskája, vagy ha nem, akkor semmi kárpótolhatatlant nem veszített el). nem tudom mit kapott otthon edelenyberes a "szökéses-lógásért", de remélem egy kis szobafogsággal megúszta, és minimum jól érezte magát a háromnapos versenyen. :)

szervizben nagyon kellemetlen volt, hogy sehol sem találtunk wc-t, majd nagy nehezen (azaz véletlenül) megtaláltuk a sajtóirodát, és ott volt bent egy lehetőség illedelmesen elvégezni kis-nagy dolgát az embernek. a szerviz elrendezése sem volt a legmegfelelőbb,  (parkolni se volt egyszerű, egy helyen meg tudtunk volna állni, de a kis polgárőrgyerek elzavart minket, hogy nem szabad ott megállni... jól van, legyen egy jó napja - pár perccel később már egy másik autó parkolt ott, amin semmiféle megkülönböztető matrica nem volt, és azt hittem szájon vágom a kölköt...), nagyon szét voltak szórva a csapatok, és mire megtaláltam a budai team-et (és mindig mellettük a maricsek team-et), bele telt egy kis időbe. elég szerencsétlen helyet fogtak ki, hatalmas szemétkupacot kaptak a szomszédságba, így nagyon zamatos volt a parasztos ozsonna, de legalább családias hangulatban költötték el.

míg a mucsina-csoór párosra vártunk, addig a csapat és a céldobogó között ingáztam, a sok fotós miatt nagyon nem erőlködtem, igyekeztem hangulatképeket gyártani (persze lett pezsgős képem - és pezsgős pólóm is...).

az idő telt-múlt, megérkezett a győztes páros, rögtön ment a pezsgő az arcba, vigyorgó arcok, felszabadult mosolyok. szóval vidámság. végre. nap zárásaként átgördülés a céldobogón, kupák a tetőn, ritka látvány (reméljük lesz még idén hasonló).

a verseny összességében nagyon jó volt, de most kicsit jobban lefárasztott a túrázás, pedig nem is volt megerőltető. a legjobban a lábam nem bírta, de túlélem. érdekes volt az ózd-revuca-salgótarján háromszög, legjobban a versenyzőket nem irigyeltem: szombat délután még 100km-t letolni etapba, a nem kimondottan ilyen célokra épített autókkal... tragédia.

szlovákiában (és itthon) nem történt tudtommal semmi gond a nemzetek között, mindenki békésen megfért egymás mellett. szombaton hallottam olyan problémákat, hogy nyugodtan ki lehetett volna írni magyarul is a szalagon lévő feliratokat. először bólintottam, majd kicsit utánagondolva, mi magyarországon se teszünk másképpen. csak magyar feliratok vannak...

a szállásunk jó volt, jól éreztük magunkat, valószínűleg jobban, mint maricsek mikiék, akik soklábú lakótársaikkal töltötték az estéket. :)

végére egy kis ajándék hüpikének, hűséges olvasómnak:

ui: nemsokára egy kis változás fogja érni a blogot, cserélődnek képek, színek, stb. következő versenyem nem tudom mi lesz, de kitartás, valahol fel fogok bukkanni, és beszámolok a történésekről. köszönöm a türelmeteket, sokaknak a segítséget, kellemes napot! :)

kapcsolódó galléria (hamarosan - addig is www.duen.hu)

miskolci ámokfutás

2009.05.04. 19:04

megszakítva a hagyományokat ezen a versenyen nem szereztem sérüléseket, pedig még provokáltam is a tüskebokrot, mikor beleguggoltam. ilyen az én szerencsém.

a miskolci versenykiírástól nem nagyon voltam elkábulva, de "ez is jobb, mint a semmi" alapon vártam azért. a meszesi pálya régi emlékeket ébresztett bennem, de a mostanság annyira hagyománnyá vált belső ívek kigumizása miatt lemondtam a kilátogatásról.

már csütörtök délután mint fő kapcsolattartási formától, az internettől búcsút véve elindultunk andival tiszaújvárosba, hogy a kellemeset összekössük a hasznossal: rokonlátogatás és verseny egyetlen hétvégébe belesűrítve. tervek szerint péntek reggel lemegyünk babicsekkel gépátvételre, majd akkreditácó, aztán jöhet egy jófajta prológ. első módosítás után az terv a következő lett: én lemegyek gépátvételre, majd akkreditálok és andi utánam jön prológra. és ezek után a végeredmény: lebuszoztam miskolcra. lesétáltam akkreditálni. tovább buszoztam gépátvételre, majd visszarobogtam prológra.

oroszlánkirályok merengés

méhtelepre még időben érkeztem, mert épp csak akkor gurult át orb első autója (sajnos a másodosztály lekéstem). elkezdtem szépen "dolgozni", közben találkoztam duenbácsival, aki finoman rám parancsolt, hogy portré!! és igaza van. néha nem árt a változatosság nálam sem, új dolgokat is ki kell próbálnom. van még mit gyakorolnom (de a lesifotózás nagyon jól megy). nagysokára 91-es rajtszámmal befutott a várva várt hölgy is, ami már lassan a gépátvétel végét jelentette, és egy kis felüdülést is számomra. gyors értekezés a maricsek team tagjaival, fotózkodás, megtörténik a hitelesítés, és már csak a távolodó hangját hallom a toyota celicának. még illemből szaladok egy kört, 1-2 képet elkattintok majd kényelmesen megindulok a népkert irányába.

természetesen most is eltévedtem kicsit (tavaly nagyon), de 10 perces botorkálás után megtaláltam az utam (amiben nagyban segített a salakpályáról kihallatszó erős motorok erős hangja). belépéskor meglepetés fogadott, az éves médiás belépő nem volt elegendő a belépéshez, de szerencsére még reggel beszereztem a csúnya külsejű, helyi bilogot, így mégis bejutottam. az igazi akadály az volt, hogy aki bement, és kijött valamiért, többet nem mehetett be. itt leginkább azok buktak, aki kint felejtettek pl. valamit az autóban, vagy egyszerűen még ki akartak látogatni a rajtdobogóhoz. nem értem, miért nem lehetett a médiásoknak is adni egy karszalagot, mert ahogy elnéztem, a színes karszalaggal rendelkező szurkolók simán ki-be járkáltak a pénztárak között. szerencsére nekem se autóm, se kedvem nem volt kiténferegni dobogóhoz, így megfelelő helyet kerestem a délután fennmaradó idejének eltöltésére. először a "boxutcát", ill. a külső íven próbálkoztam a képek gyártásával, majd mivel idén lehetőséget kaptak a mellényes médiaképviselők, hogy bemenjenek a salak közepére (és persze a nem mellényes "médiaképviselőket" is beette a fene), inkább bentről igyekeztem rágyakorolni a négykerekűek versenyére. a sok médiás között akadt sok ismerős arc is, és találkozhattam már névről, de személyesen még nem ismert kollegával is (pl. pepe). a salakmotorosok versenyét nem volt időm megunni, mert szerencsére éppen akkor végeztek, mikor már kimondtam volna, hogy "mikorfejezikmárbe?". iszonyatosan hangosak azok a motorok, tehát örülök is, hogy részt vehettem egy ilyen rendezvényen, de kicsit ilyesztő is volt látni, mikor a motoros elbukik és beszorul a felfújt "aircare" (ha így nevezik) alá...

rövid szünet alatt elpakolták a felfújható védőfelszerelést, versenyképessé alakították a pályát, és beengedték az első két autót. azt hittem, gyorsan lenyom 1-1 karikát a két béres, de meglepetésemre az előfutók érkeztek, egyiket bútor robi vezetve, oldalán duennel... szép az a vfts, de nem szeretem fotózni (ugyan ez a helyzet bedőék evo9-esével is), és mint mindig az első autók nálam nagyon nem szoktak sikerülni (de szerencsére azért nagyon $zarok se lettek) ;) persze sokminden függött a látványosan közlekedő autóktól is. volt aki nagyon vaddisznó módjára jött, pl: asi (hatalmas pozitív meglepetés volt!!!! - sok N-es inkább ki se jött volna a pályára :( ), gyarmati ariel is nagyon jól jött, érditibike, borsi, pethőtyutyu és gondolom a két bérest már meg sem kell említenem. rajtuk kívül voltak még szebben közlekedő emberkék, és volt olyan is aki csak teljesítette a távot... sajnos a sötétség közeledtével egyre gyengébb képeket produkáltam, így egyre erősebben játszottam a távozás gondolatával (mert ugye a busz nem vár meg, és azért emberi időben is haza kellene érnem), de még néhány mókás képet lőttem, szép volt a naplemente. szóval a mucsina-csoór párost még megvártam, de utána muszáj volt sietni a buszra, amire később azt hittem, nem fogok felférni, mert belefutottam egy szerenádozó diákcsoportba. szerencsére ennek előnye is volt (na meg helyem is lett), mert a sok diák között nekem is jutott diákjegy (vén szamár létemre) :D

nap végi zárásként a szokásos képfeltöltés, akksitöltés, tisztálkodás, majd 5 másodperces álombamerülés történt.

másnap reggel előző napi portól égő szemekkel ébredtem (pedig alaposan alaposan megmosakodtam, mert sötétedett tőlem a kád vize), összeszedtem cókmókomat, majd lebattyogtam ásához, és irány az igazi versenypálya. megbeszélés szerint szemerénél letettük a focust, és elkezdtünk sétálgatni pusztaradvány irányába.

persze elképzeléseim színhelyére nem jutottunk el, útközben megálltunk a visszafordító kombinációk elején - ahol még volt lendület normálisan bevenni az első kanyarokat. meglepetésemre rögtön beszólt valaki a susnyásból, hogy "te aztán biztos nem fogsz beállni elém..." rögtön ment vissza a válasz: "attól nem kell tartanod..." gondolatban még hozzáfűztem, hogy a nagy arcodtól már nem lenne ott hely... a magyar szurkolók sokkal parasztabb módon viselkednek, mint a szlovákok, tehát szerintem semmi jogunk/okunk szidni az északi szomszédokat (először a saját portánkon kellene rendet tenni). nem tudom ki taposhatott emberünk lelkébe, melyik médiás széles háta volt neki útba, de nem értem, miért kell általánosítani, és bunkó módon viselkedni... majd egy másik önkéntes "vigyoriművész" állt be néhány méterrel mellénk és telefonon panaszkodott ismerősének, h már megint beálltak mellé a médiások. végül nem bántuk meg, hogy itt maradtunk a kanyarban, mert volt látvány, volt megforgás is. az első osztály szépen végig eljött. majd következett a másodosztály. aminek nagyon örültem, hogy nem a mezőny végén eresztik le őket, így még emberi időben, többen láthatják őket. csak sajnos ugyanúgy, mint egerben, most miskolcon is már az első gyorsaságijukon alig voltak talpon, vagy koccmentes állapotban. nem tudom, hogy ez annak volt-e köszönhető, hogy a pálya szélén kevésbé hozzáértő "rendező"emberkék voltak kiállítva (már ahol voltak), mert nálunk is elsőversenyes koma álldogállt az árnyékban és azt se tudta, hogy hol van, mit lát... a gumit se rakta volna vissza a helyére, ha nem szól neki valaki, de ez örömünkre csak a kör végén történt meg. mégis a nap legszomorúbb  eseménye számomra az volt, hogy megtaláltam a fény-szög szempontból az egyik legoptimálisabb helyet a fotózásra, a kicsi celica nem jött... később kiderült, hogy technikai gondok miatt elrajtolni sem tudtak :(

a következő kört mi lusták egy kanyarral feljebb néztük, tehát az előző kanyart szemből, követve a nap vonulását (és innen a rallyrádiót is jobban hallhattuk, és kevésbé a "kedvesszomszédok" mormogását) . az élmény duplajó volt, voltak szép fordulások. és ismét produkálódott egy megforgás a historic mezőny egyetlen párosától, vargáék a zsigával... ez a jelenet napi zárásnak tökéletes lett volna, ha nem megyünk még a szervizbe, mert ez így ügyesen ki lett találva, időben is nagyon szuperek voltunk (bár kicsit meglepődtünk, mikor nem találtuk a szervizt - mert "kislétszám" jobban össze voltak sűrítve a belső, kavicsos udvarban), de befutottunk, az összes versenyzőt megelőzve vagyis előttük odaérve :) próbálkoztam jó képek készítésével, míg eszembe nem jutott: PORTRÉÉ!!! és itt a lustaság diadalmaskodott. egész egyszerűen úgy, hogy megálltam a "kapuban", ahol bejönnek az autók (fotózzz), kimennek az autók a parc fermébe (fotózzz), és jönnek vissza a versenyzők overallban, tűzállóban (fotózzz). mindenki boldog. vannak autós képek és portré képek is :D persze ennyivel nem értem be, így mászkáltunk is a parkban... viszont hibát követtem el, mert a sapkámat bent hagytam a kocsiban, és már engem is a napszúrás esete (lásd lentebb egerben) kerülgetett, mikor megláttam, hogy a suzuki depónál sapkákat osztogatnak. csak mire odaértünk, már nekem nem jutott. találkoztunk gbarthaval, aki meglátta, hogy éppen le szeretném fotózni és belevegyült a tömegbe (persze így is lencsevégre került). mivel nagyon megragadó hangulata nem volt most a szerviznek, így búcsúzkodtunk, és hazafele vettük az irányt. útközben nem tudtuk eldönteni hol folytassuk a másnapi versenyt (és most andinak is lesz beleszólása), így felszaladtunk, hogy megbeszéljük a dolgot, ezzel hamar végeztünk, így gyorsan megkajálhattam a napi nokedliadagomat (csütörtökön tojásosnokedli -sajna saláta nélkül, pénteken nokedli tejszínes hússal, szombaton nokedli pörkölttel...), majd ezek után következhetett andibaba születésnapi tortája. itt derült ki, hogy én keverem a dobostortát a ... elfelejtettem milyen tortával... csokitortával. nem számít. :) volt minden, bőség kánaán, degeszre ettem magam.

vasárnap reggel ébresztő, andi nagyon kedvetlen volt, láttam rajta, hogy nem akar jönni, de vártam, hogy ezt tudassa is velem. ez meg is történt, majd csúnya szemforgatások, morgások mindkét oldalról, de végül is csak sikerült lerángatni pályára. szerintem nem nagyon bánta meg végülis a dolgot, bár az odaút már izgalmasan kezdődött. ásá szokásához híven tempósan közlekedett most is, és egy corsa előzésekor az adrenalin szintünk kicsit megemelkedett: szemből jött egy fehér ótó, ami mögött jött egy másik bordó (ezt valószínű ádám nem látta, mert majdnem kiugrott elé), hátulról hatalmas sóhajtás hallatszott, majd csendesen folytattuk utunkat.

ádám: nem vezetsz rosszul, ezt egy szóval sem állítja senki (mindig illedelmesen indexelsz!). de ha nem sietünk sehova, és van veled más is a kocsiban, akkor ne csinálj ilyen akciókat! főleg, ha szépen megkér rá (vagy ha tudod, hogy nem szeretné). mint pl. vasárnap, mikor "üldözted" a hadikos opelt. (nem siettünk sehova, kitárgyaltuk, hogy husi biztos nem vezeti) :)

(nem hiszem, hogy neked is érdeked, hogy a kocsidból kimarkoljuk a kapaszkodókat és azzal együtt búcsúzzunk el) ;)

az napi első gyorsasági szakaszunk hídvégardóra lett kinézve. itt összefutottunk edelenyberessel és testvérével + egy apuval. ádám és matsek  a kanyar előtti egyenessel szemben maradtak, mi "fotósok" pedig a kanyar utáni kigyorsítós részen foglaltuk el a helyünket (külső íven -  partoldal tövében). tavaly nem volt egy élménydús kanyar, így kicsit kedvetlenül fogadtam, hogy oda megyünk. ezzel szemben kellemes meglepetés volt, mikor több akciót nézhettem végig (akár közvetlen közelről). először asi lepett meg, mikor (szerintem előre eltervezett számításai szerint) nagyon jó kis tempóban, nagyobb ívben vette a kanyart, lejött a fűre is, és tőlem szerencsére jó 1 méterre robogott el, de mögöttem már közelebb voltak hozzá a fotósok. dobogott kicsit a szívem. igyekeztem elkerülni andi tekintetét, aki mindent látott................................................

rögtön utána hideg érkezett, aki hasonló mutatványt hajtott végre, de nem volt annyira "veszélyes". közben azon vettem észre magam, hogy már nem a partoldal alján ücsörgök, hanem már a partoldal tetején :) ezen kívül volt még egy "komolyabb" elfékezés és árokfogás, meg néhány kisebb kisodródás, porolós kanyarvétel :)

vasárnap már sokkal kisebb létszámú mezőny gurul le a pályákon így a gyorsok között sokkal több idő szokott maradni, mint amit az időtervekben megjósolnak.

ezúton szeretném megköszönni edelenyberesnek és családjának a szíves meghívást és vendéglátást, amiről a hosszú szünetben gondoskodtak! volt terülj-terülj asztalkám és beszélgetés komoly dolgokról - is. ennél kellemesebb időtöltést kedves emberek társaságában nehéz lenne találni :)

a hétvége legrosszabb pontjára mentünk ezután, buzita-tetőre. nem tudom, mennyire számított, hogy utolsó gyorsasági, mert nagyon lassan, látványtalanul jöttek nagyon sokan, gondolom náluk már csak a célba érkezés volt fontos.

szerencsére hamar vége lett a körnek, és a kellemetlenül sok iq harcost sem kellett már elviselni (amiről szót nem ejtenék, akit érdekel itt olvashat róluk bővebben)

verseny végeztével ásá visszavitt minket miskolcra (köszi mégegyszer ádámnak), menet közben bambulós bealvós játék a vonaton, hazaérkezés után gyors képválogatás, esetleges szerkesztés és mély álom...

versenyösszegzés (és tovább nem is untatlak benneteket kitartó olvasók):

nagyon jó pörgős - fényes verseny volt, sajnos nagyon sok hozzá nem értő állt mellényben az út szélén (és itt nem fotóskollegákra gondolok)

ami már régóta nem tetszik még, az a kanyarok kigumizása. szerintem ez miatt nagyon sokat veszít a látványosságából a rally, persze gondolni kell a civil autósokra is, akik közlekednek versenyek után a pályákon (tapasztaltam, hogy vétlen sofőrök szenvedtek balesetet, mert nem volt letakarítva az út!). szörnyű dolog ez a válság, de ha már rally, akkor legyen igazi rally (tökön-babon át), és mivel takarítani úgyis kell, akkor iparkodjanak a kedves rendezők!

a szlovákoktól nem félni kellene, hanem példát venni róluk. kultúráltan szórakoznak, nem szemetelnek, nem ugrálnak az úton, és mindvégig józanok... 

mutassuk meg északi szomszédainknak, hogy mi is tudunk jól szórakozni, barátságosan! találkozzunk a salgo-gemer rally-n!

 

ui: kicsit fáj a dolog a szívemnek (lehet bennem van a hiba), nagyon dícsérik bársony péter fotóit a duenen (és tényleg jó képei vannak),  de azt hiszem ha én is csak első 10-15 autóról tennék fel képeket, akkor tudnám hozni a szintet. de nem vagyok benne biztos, hogy a 72-es, vagy a 68-as rajtszámú (most csak találomra írtam két számot) versenyzőpáros is örülne ennek.  a lényeg a lényeg: elnézést kérek a tömegképeknek tűnő ömlesztéséért, szeretnék mindenkinek megfelelni, de szerencsére amíg ilyen szép nevezési létszám van, addig előfordul majd a közeljövőben hasonló gond. igyekszem majd minden lehetőséget megragadni a "művészképek" gyártásához.

 

köszönöm a figyelmet, a sok bíztatást! :)

kapcsolódó galléria

2009-ben az első

2009.04.27. 23:23

már vártam. főleg, hogy iszonyatos mennyiségű nevezés volt várható az idei első rte futamra (számomra legalább is). neki is estem szállást keresgélni, de olyan szerencsés voltam, hogy már sehol semmi. (bár már salgóra megvannak a szállások, és ha ügyesebb vagyok, akár ózdra is mehettem volna oda - késő bánat). tehát terveztem, hogy megyek, de szállás nélkül lemondtam a hétvégéről... béreséket jó lett volna látni. aztán szombat reggel jött egy telefon, hogy ha van még kedvem, akkor van hely a kocsiban, mehetünk versenyt nézni. ismét felcsillant a remény. de már úgy volt, hogy otthon maradok. ekkor tűnt fel a nevezési listában a maricsek team celicája, avagy polgári nevén: emese. rövid gondolkodás, menni kell. telefon kézben, híváslista: kanyi. másnap hajnalban tali a keleti parkolójában, irány a sáta-ózd  gyorsasági. titokban kicsit reménykedtem, hogy a másik szakaszra megyünk, de nem jött össze. kora reggel még elég csípős volt az idő (de jobb, mintha esett volna, mint azt a tvguruk megjósolták :P ). az első kört kanyibarátomék által jónak titulált helyen néztem meg, én sok jót nem vártam tőle, és lényegében egyetlen előfutó forgott csak meg eme jeles helyen. (visszafele irányban tavaly itt tért rossz útra pethő tyutyu, dehát az ellenkező irány volt). de azért izgalmak nélkül nem maradtam, mert egy lelkes "rendező" belső ívről, egy igencsak magas dombról, amit szerintem nagyon is biztonságos hely volt, megkért, hogy menjek hátrébb. ez nem is lett volna gond, csakhogy akkor amin álltam dombocska, kitakart volna mindent, értelmetlenné vált a dolog. így visszabandukoltam külső ívre és imádkoztam, hogy mielőbb legyen vége a gyorsnak, tudjak valamerre mozdulni. a második kört már egy sokkal látványosabbnak ígérkező visszafordító külső ívéről fotóztam végig (ami nem tűnt a legbiztonságosabb helynek, de nem is volt veszélyhelyzet - csak révésztomika szórt meg kicsit kaviccsal). a fények szerencsére kedvezőek voltak, kicsit kezdtem végre élvezni, hogy újra fotóapparát van a kezemben, így művészi véna is előbuggyant. az örömöm sajnos hamar elmúlt, mert mikor már a harmadik kör következett, a napocska már odébbállt, és feljebb nem volt biztonságosabb nézői pont, ami megfelelt volna, így visszamentem előző visszafordító belső ívére (hátha...). és itt ért egy nagyon kellemetlen élmény. nevezzük nyugodtan „helyiparaszt"-nak, egy kis géppel akarta nekem megmagyarázni, hogy hogyan, honnan, ilyen szögből kell jó (tehát nem is überkirály, istencsászár, barófasza, csak simán jó ) képet csinálni. valahogy egyáltalán nem akarta elhinni, hogy a duen.hu-nak fotózom, csak messziről  ócsárolt és mikor mondtam, jöjjön közelebb, beszéljük meg, inkább elfordult... általában nem érdekelnek az ilyen dolgok, de az akkor egy kicsit bántó dolog, hogy (nem szívesen nevezném "kollegának", ettől függetlenül megnézném a képeit, amit mind a 3 körben egyetlen helyről készített), de egy fotós hogy szarozhatja le egy másik fotós képeit? ez hatalmas parasztság... szerencsére hamar túltettem magam a dolgon, a fáradtság mindent megoldott. hazafelé kalandosabb utazás volt, mint reggel, az autópályán egy baleset kapcsán egy szögszállítmány szóródott szét... na ez a komoly. hatvan elejénél szerencsésen kikerültük a csomópontot, majd hatvan végénél ismét vissza a pályára. majd ismét torlódás... később kiderült, hogy az ellenkező irányú sávban történt a baj, ott volt egy kisebb koccanás (ott szinte nem is volt fennakadás), viszont a mi irányunkban állt a kocsisor, mert mindenki lelassított bámészkodni, így egymás nyakára csúszott a sok szájtátó, feltartva a sok haladni vágyót. ennek köszönhetően elég sokára értem haza (nemhogy kanyi és hölgykoszorúja), de a versenyre mégis visszagondolva jó kis nap volt. visszajött az életkedvem, láttam nagyon szép íveket... amit kisbéres ment (azzal a nálam nem sokra tartott evo7-es típussal), az iszonyatos volt. szuper sebesség, fantasztikus látvány. szám is tátva maradt. persze más több versenyző is alkotott szépeket, tehát jól éreztem magam, és várom a következő verseny, a már jól megszokott esztergomi pályákon, ahol remélem kanyi is el tud indulni, akinek nagyon köszönöm a fuvarozást! :)

és a végére a "helyiparaszt" (ha magára ismer, szégyellje magát)...

kapcsolódó galléria

kezdjük az elején (a "hát" részt most inkább kihagynám). minden ott kezdődött, hogy előző internetes megjelenési helyről egy másikra távoztam, új csapat fogadott be, és még sok-sok pozitív dolog történt életemben a rövidke szünet alatt. mondhatni: csak így tovább!

untatás helyett azonban térjünk vissza egerhez. vagyis még pesten vagyunk, péntek reggel, várom a "taxit". meg is érkezett duen bácsi, oldalán civic-kel, akinek az oldalára felkerült irományhoz annyit hozzátennék, hogy én is szuperul éreztem magam a kocsiban, annak ellenére, hogy egy kicsit fáradt voltam, és nem ragadt az arcomra az a fránya mosoly, hála newton bácsinak. pedig odabent mélyen jókat vigyorogtam. van is egy kedvenc mondásom, ami akár ide is kapcsolódhatna:
„ azért van két fülem és egy szám, hogy többet hallgassak, mint beszéljek”

megérkeztünk a sajtóirodába, ahol még javában folytak az előkészületek, de azért sikeresen megtörtént az akkreditáció. irány a hagyományos salakpálya-sportcsarnok, gépátvétel. a tavalyihoz képest sajnos nagyon kevesen voltak kint, pedig szépen csordogáltak befelé a szebbnél szebb, hangosabbnál hangosabb járművek, és sorban készülgettek róluk a fotók... kicsit fárasztó volt reggel fél8-tól délután6-ig végig, de megérte. jó volt látni, hogy régi arcok a hosszú téli szünet  ellenére még megismernek, rám mosolyognak, kezet ráznak...

   

 

 

 

 

 

 

mire megérkezett az első wrc, addigra a környező iskolákban is kicsengettek, így egyre többen lettek a rallyongók, megtelt életteli hangokkal a pálya. a végére én is ráhangolódtam picikét a dolgokra, egyre jobban vártam a hétvége történéseit.

időközben ahogy befejeződött a gépátvétel, megérkezett életem párja, így gyorsan elfoglaltuk a szállást. szerencsére mindkettőnk lábát kikezdte a cipő - pedig nem bejáratósak (remek lesz így a hétvége), de valahogy sietni kellett vissza a dobogóhoz, mert érdekeltségünk már rögtön az elején átgurul (a kedves mucsina-csoór páros + egy emese), és ha  már ott voltunk, nem volt kérdéses, miként töltjük a hátralevő időnket. szépen türelmesen végigvártuk a mezőnyt, figyeltük a rengeteg autógramm kérő kissrácot, mindenki nagyon vidám volt, és ez jól esett. nagyon régen láttam ekkora tömeget, az út mellett mindenhol sorfal állt, a régi "B"-s versenyek hangulata, és ahogy a szűk utcák falai között a felbőgő-durrogó motorok hangja verődött vissza...  brrr... még most is libabőrös lesz a hátam. iszonyatos feeling. sose gondoltam volna, hogy ez ilyen fantasztikus is lehet. jövőre is menni kell :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

nagyjából éjfélre szinte minden elcsendesedett, nagynehezen mi is hazabotorkáltunk. még a dobogónál den és edelenyberes megosztotta velem, merre tervezik nézni a versenyt a hétvégén, de én ezt elfelejtettem pontosítani ásá-val.. hiába csörgettem, nem szólt bele senki a telefonba, hogy "hallo", így azzal a tudattal feküdtem le, hogy majd csak lesz valami, maximum szervizben fogok téblábolni.

szombat reggel hajnali ébresztő, ásával sikerült konzultálni, és arra jutottunk, hogy az egerbaktai gyorsra megyünk. gyors búcsúzkodás babicsektől, kinek állapota cseppet sem javult, de a nap folyamán hősiesen kibaktatott a szervízbe ... a verseny elég egyhangúnak tűnt, jöttek-mentek az autók, a bevállalósak dobbantottak szépeket, de egyéb említésre méltó dolog nem történt. (azt leszámítva, hogy közelünkbe telepedett egy alkoholos befolyásoltság alatt álló kisebb csoport, és egészen addig engem sem piszkáltak a rendezők, míg el nem kezdtek a srácok az úton keresztbe-kasul rohangálni). felmentésképpen félfüllel elcsíptük a hírt, hogy a szakasz etap lesz erdőtűz miatt (köszönjük a derék szurkolóknak).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ennek köszönhetően lehetőségünk adódott beszaladni egerbe (menet közben több matricás-gyorskocsival felvettük a versenyt - máraki nem az út szélén ellenőrizte a guminyomást, mint pl. kőváry barna. amikor elhaladtunk mellettük, ásá rátenyerelt a dudára és barna rögtön a magasba dobta a karját és ezerrel elkezdett integetni, még mielőtt látta volna, hogy kinek is- ), hogy a szervízben is tiszteletünket tegyük (vagyis csak tegyem, ugyanis ásánál nem volt 1500forintocska kápé, és nem volt kedve visszamenni a fantasztikusan kijelölt médiaparkolóhoz, vagy egyszerűen csak "dacból-se-fizetek-és-már-nem-is-akarok-bemenni"...). odabent volt sürgés-forgás, mindenki igyekezett valahova. mucsina autóversenyző úr is befutott, végigkísértem a szervízelést, de andikát már a hőguta kerülgette (mint később kiderült sikerült is napszúrást kapnia - a már meglévő megfázás mellé), így irány volt vissza a szállásra, had pihenjen, ásával pedig még megnéztünk egy kör másodosztályt egerszalókon. túl sokat nem mutattak, de nem is panaszkodom. én jól éreztem magam :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

este szálláson andi azzal fogadott, hogy kész, vége (ez látszott is rajta), holnap reggel hazamegy, pihennie kell. még átnéztem a napi képtermést, majd akármit tervezhettem volna, nagyon hamar bekábultam az ágyba... (de előtte még megbeszéltük, hogy hova megyünk holnap versenyt nézni).

a választás ismét egerbaktára esett, ahol a boltos kanyarnál néztünk egy kis verseny, majd nem tudom milyen oknál fog, meg mikor (acut amnesia?), de  átrobogtunk tarnaszentmáriára, valószínűleg azért, mert én mondogattam folyton, és ásá már inkább beleegyezett, csak maradjak csendben.  a megújultabb külsejű focusnak (valamint az éves sajtós belépőnek) hála, semmivel sem törődve, egészen a beíróig berobogtunk... még volt jó fél óránk, hogy elfoglaljuk a nézői pontunkat, de a sportbíró hölgy kedvesen megmutatta, merre kell menniük a nézőknek. miután megmásztuk a csomolungmát, valahogy le is kellett jutni (és ez az egész 2x több idő telt, mint ha rendesen az úton odasétáltunk volna kényelmesen...), nem baj. a többit az aszfalton folytattuk, ahol menet közben elhullott "autócsodát" is láttunk :(

 

 

 

 

 

 

 

kényelmesen elfoglaltuk helyünket egy bizonyos visszafordítós kanyarban, ahol szintén nem láttunk semmi izgalmasat (hát istenem, eger rally az eger rally marad). izgalmas akkor lett az egész, mikor kisebb szünet után megjelent a rescue car és őt követte kicsivel lemaradva a mentőautó. ekkor már lehetett sejteni a szomorú tényt, etap lesz, ami a mentőt követő első autó után 100%-ossá vált - sisak nélkül jöttek a versenyzőpárosok. néhány autóért legyalogoltunk  3km-t és most vissza 3-at... a heti testmozgás letudva. :) néhány részen rövidíteni szerettünk volna, meg a szűk úton elkerülni a csordogáló autókonvojt, ezért "birkacsapáson" sétáltunk néha, amíg ez bele nem vezetett minket a sűrű bozótosba. ásá itt ekkor megállt: "don, rajtam póló van...", "rajtam is, de én akkor se fordulok vissza, átmegyek". így sikeresen beszereztem néhány friss karcolást, ami már a versenyeket járva hagyománnyá tettem...

 

 

 

 

 

 

 

 

beíróba érkezve, ismét "új helyszíni" fotós tapasztalatokat szereztem, miközben vártuk kedvenc mucsinánkat, csóri tibivel oldalán... ők már tudták, etap. nem úgy, mint a mögöttük érkező külföldi versenyzőpáros, akik még sisakban üldögéltek, a pilóta erősen markolászta a kormányt. gondoltam szólok, "rész óver, etap", mire ő aranyos akcentussal válaszolt: "vége? dekár... sajnálom..."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

itt esett meg az az eset is, hogy a nagy sietségben idősebb béres kikésve és nem tudván, hogy a szakaszt etapnak nyilvánították, a szűk szakaszon nagy tempóval megérkezett és sor elejére igyekezvén, elég szépen "lekoccolta" a spindler féle astra bal első futóművét. sokaknak ez az utolsó etap-szakasz életmentő volt (éppencsak be tudták vinni a kocsit a célba), másoknak pedig a szomorú tény, nincs lehetőség javítani.

mi is elindultunk a célhoz, tudván az eleje már úgyis csomagol már hazafelé, de a vége még a szűk utcákban gyülekezik. emese is feltűnt a sorban, de hamarosan őt is követték néhányan, így nem lettek utolsók :) és még szerencsére rá tudtam beszélni a srácokat, hogy fuvarozzanak haza. igaz, kis kitérővel pásztó felé, de izgalmasan. (sokkal szerencsésebben, mint néhány civil autósnak, akik a felhordásos kanyarokban meglátogatták az árkokat).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

régóta kíváncsi voltam, kérleltem az égieket, milyen lenne az eger rally, ha nem esik az eső...  őszintén szólva: naposabb. az utak kevésbé voltak nyálkásabba, de még így is rengetegen estek ki, adták fel a versenyt technikai gondok miatt.. ez az eger rally sem lesz a szememben az év versenye, de legalább ott voltam, jártam a természetet, szívtam a friss levegő illatát (szerencsére az időjárás kegyes volt), nem pedig otthon a karosszékben nézzük az agymosó képládát...

legyen még sok ilyen, de még több jobb :)

kapcsolódó képgalléria

 

nyú edisön

2009.04.06. 12:26

boldogan jelentem ki, hogy elkészült az új logóm, amivel kicsi babicsek is elégedett (legnagyobb örömömre - bár kicsit sajnálom, hogy nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltük - de ki tudja, mit hoz még a jövő...). hosszas tervezgetések, rajzolgatások után visszanyúltunk a régi logóhoz és lényegében csak modernizáltuk azt... hát íme az evolúciós folyamat:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

köszi a segítséget krys (remélem azóta nem haltál éhen...) ;)

 

 

süti beállítások módosítása